|
Jöjjetek
hozzám!
A címben szereplő meghívás emberi léptékkel régen hangzott el. Máté 11,28 szerint Jézus e szavakkal hívta magához az embereket. Meghívása mindaddig érvényes, amíg egyáltalán lesz ember. És megyünk hozzá? Van aki igen, bár a járásunk inkább botladozás, semmint haladás. De sokan meg se halllják a hívó szót. Az emberek többségéhez el se jut. Ez a mi hibánk. Evangelizálni kell! Pál mondta: Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. (1Kor 9,16b) Jó lenne komolyan venni ezt a mondatot, és tudomásul venni,hogy nem csak a papok és a hitoktatók feladata az evangelizálás! Bizony, Jézus aligha lehet elégedett a mi tevékenységünkkel. Nem véletlen az, hogy 2023. szeptember 30-án jelenésben utasította Márta Mirjam nővért: adja tovább az ismételt meghívását. Persze, nem ez volt az egyetlen olyan magánkinyilatkoztatás, amiben kérte Jézus, hogy menjünk hozzá. Ez azonban egy új elemet tartalmaz. Márta Mirjam nővér igyekezett teljesíteni Jézus parancsát. Szórólapon, könyvben és videón is továbbította ezt a meghívást. Olvassuk, és okuljunk belőle! 2024.04.15.
„Istenünk, te úgy akartad, hogy
néped szüntelenül vigadozzék”
(Részlet húsvét 3. vasárnapjának miséjéből) Nagyon fontos ez a mondat! Nekünk, keresztényeknek valóban mindig örömben kell élnünk. Jézus megváltott minket, megszabadított a bűn rabságából, és ezzel szó szerint végtelen távlatot nyitott meg előttünk. A földi életünk során akad okunk bánatra és szomorúságra, de ez nem hathatja át az egész lényünket, legfeljebb ideiglenesen beárnyékolhatja a napjainkat. Jézus arra küldött el minket, hogy evangelizáljunk. De hogyan szeretne valaki keresztény lenni, ha azt látja, hogy a lényünket szomorúság hatja át? Kereszténynek lenni öröm , nem pedig szenvedés. Ez akkor is így van, ha időnként a hitünk miatt szenvedni kell. Éljünk tehát örömben, a Istenbe vetett hit erejével! 2024.04.14.
Húsvét 3. vasárnapja
Fogadd el Isten szeretetét!
A karizmatikus kereszténység alapjai (Könyvismertető) Gyakran elhangzik a biztatás: merítsünk erőt a hitünkből! Tennénk, de gyakran két nehézségbe is ütközünk. Gyenge a hitünk, és elképzelésünk sincsen arról, hogyan kell a hitből erőt meríteni. A biztatás azonban jogos, hiszen bibliai alapú. Pál írja a fogságában Timóteusnak: Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. (2Tim 1,7) Isten a mi aktív közreműködésünk nélkül nem fogja megoldani a problémáinkat. Mindaddig kívül marad az életünkön, amíg be nem hívjuk. Hogyan tudjuk felszabadítani azt az erőt, amit Isten ad nekünk? Erről szól ez a könyv. A szerző a Szentírás és egyházi dokumentumok alapján fejti ki azt, hogyan tudjuk átvenni Isten szeretetének a megnyilvánulásait, kegyelmi ajándékait. Az OOK-Press Kiadó által most közzé tett könyv PDF változata olvasható és letölthető. Az EPUB és MOBI változatok is elérhetőek. PERLAKI
FLÓRIÁN
Az élet útját mutatod nekem… Könyvismertető 
Amikor megkaptam Flórián atya második könyvének a kéziratát, az
a szent témában helytelen gondolat jutott eszembe, hogy
vajon sikerült-e az atyának elérni az előző könyvének a
szintjét? (Életem üzenete című könyvének annak idején
megjelent méltatását itt találjuk.)Belenéztem a kéziratba, aztán egy ültömben végig olvastam. Döbbenetes! Röviden, világosan, mindenki számára érthető nyelven, érdeklődést felkeltve a lehető legtisztább indíttatással evangelizálni – nos, ez kivételes adomány, és Flóri atya ezt tudja. Mire a könyv végére értem, teljesen megrendültem. Olyan tisztán láttam magam előtt a mi Jézus hitünk lényegét, mint még soha. Mást mondott talán, mint amit én tudtam? Nem, egyáltalán nem. Nincsen benne semmilyen rossz értelemben vett modernitás vagy maradiság. Ő arról beszél, amiről kell! Arról, hogy milyen módon kell megvalósítanunk a szeretet parancsát. De nem parancsoló, előíró módban, hanem a legnagyobb alázattal a saját élettörténete, tapasztalatai alapján. Ezek az írások prédikációra készültek. Közös csak annyi van bennük, hogy mind rövid, tömör, érdekes és egyedi, és mindegyik sokrétű tanítást tartalmaz. A konkrét tartalma mindegyiknek más és más. Így aztán nem könnyű az egész könyvet jellemezni. Flóri atyában nincsen semmiféle felsőbbrendűség. Annak tekinti magát, aki: ő az emberek és Isten szolgája. Alázata páratlan. De miben mutatkozik ez meg? Az atya nem magát állítja példának, hanem a cselekedeteit teszi közzé – tanulságként, igen alapos önkritikával! Aki csak kicsit is ismeri Flóri atyát, tudja, hogy a cselekedeteiben határozott. Ha meggyőződik egy ügy helyességéről, akkor tántoríthatatlan, és nem érdeklik a rá nézve esetleg hátrányos következmények. Az ő igenje valóban igen, a nemje pedig nem. Nem is érdemes megkísérelni, hogy valaki eltérítse a kialakult álláspontjától. De ő is csak ember, így aztán ő is tévedhet. Néhányat megoszt velünk ezekből a tévedésekből. Nagyon tanulságosak! Kiemelkedő a lelki finomsága. A ma embere nagyon érzéketlenné vált a bűnnel szemben. Ezen most azt értem, hogy gyakran fel sem ismerjük, hogy bűnt követünk el. Flóri atya pedig még ma is imádkozik olyanokért, akikkel szemben az ő szigorú mércéje szerint valamikor régen bűnt követett el. Ami talán a leginkább érdekes, az a tudatosan megvalósuló, állandóan Krisztusra tekintő magatartása. Ő nem a világon kívül szemléli Jézust, hanem azt figyeli, hogy hogyan kell Jézus szerint élni. Beszédeiben nem a transzcendens, az e világon kívül is önálló léttel rendelkező Istent, hanem a szerető és a szeretetből értünk meghalt Jézust és a tőle származó tanítást szemléli. Ezt a könyvet a legnagyobb szeretettel ajánlom minden érdeklődőnek, még hitetleneknek is. Honlapunkon elérhető, olvasható és letölthető PDF változatban. |
Kedves
Olvasóink!
Isten kegyelméből
hatékony segítséget kaptunk. Jöjjetek
hozzám! című új rovatunkat Takács Edina
testvérünk vezeti.
Jézus
a barátunk!
Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!” E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” „Térjetek meg – felelte Péter –, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk.” Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: „Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!” Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért. (ApCsel 36-41)* A mai szemlélődés Péter apostol pünkösdi beszédét olvasva tárult elém. Könnyen felvetődhet bennünk a kérdés, hogy mi volt az, ami felszította az apostolok lelkében vágyat arra, hogy Jézus halála és feltámadása után továbbra is közösségben maradjanak és így együtt munkálkodjanak a világban. A válasz lehet erre egyetlen egy egyszerű szó, ami nem más, mint a BARÁT. Barát: – az a barát, akit ők megismerhettek – a barát, aki közösségre hívta el őket. – a barát akiben vakon megbízhattak – a barát, aki időközben a mindenük a legféltettebb kincsükké vált – a barát, aki nyugalmával és békességével járt közöttük is – a barát, aki mellett mindig biztonságban érezhették magukat, aki soha nem okozott nekik csalódást. A barátjuk, aki az Örömhírt adta át és ezáltal tanította őket. Ez a barát a feltámadás után reményvesztett és kétségekkel eltelt állapotukban sem hagyta magukra őket, hiszen a Szentlélek által velük maradt, formálta, alakította őket, hogy elhívásukat beteljesítsék, hogy az ő kezeivé és lábaivá lehessenek és elvigyék az ő barátjukat, Jézust és az általa tanításban megkapott Örömhírt mindenkinek az egész világon. De ma már nem élnek az apostolok...! Viszont, én hiszem azt, hogy az Örömhír, az Evangélium ma is ugyanaz. Az Örömhír nem halt meg, rendelkezésünkre áll ma is mindannyiunknak, és hiszem, hogy Jézus ma is hív mindenkit egy egységben megélt szeretetközösségre. *Javaslom elolvasni a teljes evangéliumi részt! (ApCsel 2,14-42)
T.E. 2024.04.28.
„Szeresd az Istent! Szeresd Uradat, Istenedet! Így szól a parancs, s mivel parancs, keménynek tartod. Hogyan tudsz ennek a parancsnak eleget tenni, amikor azt érzed, nem tudod Őt úgy szeretni, mint gyermekeidet? A jegyesek szerelme forróbb, vágyódóbb. Édesanyád és közted pedig meghittebb, bensőségesebb a szeretet. Annyi bizonyos: Isten igényt tart a szívedre! Előbb azonban értelmed válaszát kívánja: nagyobbra értékelsz-e valakit vagy valamit Istennél? Többre becsülsz-e embert vagy más teremtményt Istennél? Ha erre őszintén nemmel tudsz felelni, akkor szereted Istent! Aki elismeri Őt, az szereti is. De ettől még hallgathat szíved – azt nem parancs vezeti. Ám ha őszintén elfogadod Őt, vagyis 'lélekben és igazságban' imádod, akkor megvilágosodik majd, szíved is megdobban, és Isten felé fordulsz.” (Johannes Rosche: Éljünk Isten tenyerén) Kiemelés tőlem. T.E. 2024.04.25.
„Urunk! Titokzatosan igazgatsz mindenütt, és mindenhol el vagy rejtve. Jelen vagy a magasban és a magasság nem érez téged. Ott vagy a mélységben, és az nem fogja körül a lényedet. Közel vagy és mégis távol. Ki ér el hozzád? A kutató lélek minden érzésével sem képes erre. Csak a hit közelít meg téged, csak a szeretet, csak az imádság. ” (Szent Efrém – Ízleljétek és lássátok, Az Oltáriszentség imakönyve) T.E. 2024.04.22. .
|
