TARTALOM
BEVEZETÉS
I. AZ
EGYHÁZ SZŰZ MÁRIÁRÓL
Az Egyház Szűz Máriáról -
Bevezetés
Az Egyház Szűz Máriáról 1. -
Dogmák a XX.
század elején
Az Egyház Szűz Máriáról 2. -
A skolasztika
fénykorában
Az Egyház Szűz Máriáról 3. -
Szűz Mária,
mint társmegváltó?
Az Egyház Szűz Máriáról 4. -
Ferenc pápa a
Szűzanyáról
II. TANÍTÁSOK
Védjük meg a vallásunk szimbólumait!
Félelem vagy ima?
Csomóoldó Boldogasszony
A bennünket boldogítót ünnepeljük (Perlaki
Flórián atya beszéde Nagyboldogasszony ünnepére.)
Perlaki Flórián:
Életem
üzenete.
Könyvismertető
Perlaki Flórián:
Az
élet útját mutatod nekem… Könyvismertető
Isten akarata (Perlaki Flórián
atya beszéde.)
Mária kis tükörképe (Perlaki
Flórián atya beszéde.)
Isten anyja a mi anyánk is (Perlaki
Flórián atya beszéde.)
III. MEGVALLÁSOK
Hogyan vezetett el a Szűzanya a gyógyító
Jézushoz?
IV. KATOLIKUS KARIZMATIKUS ÍRÁSOK
Dr. Hegyi Ferenc: A szent
gyógyulás (Könyvismertető)
Dr. Hegyi Ferenc: Fogadd el Isten szeretetét!
A karizmatikus kereszténység alapjai (Könyvismertető)
BEVEZETÉS
Az üdvtörténet központi
alakja
Jézus Krisztus.
Az Atyaisten úgy látta jónak, hogy elküldje a földre fiát, valóra
váltani a megváltás tervét. Jézus Isten és
ember. A Szentlélek által, de földi anyától született. Így aztán –
ahogyan Szt. Bonaventura megjegyezte – a földön nem volt atyja, az
égben nem volt anyja.
A megváltás művét Jézus hajtotta végre, akinek isteni oldala maga az
Atya. (Jn 17,11 ; Jn 17,22) Az üdvözülés útját is megadta Jézus: „Én
vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak
általam” (Jn 14,6)
Krisztus keresztjét – azaz a megváltás művét – vizsgálva azt látjuk,
hogy a megváltás történetében van egy különleges státuszú asszony, ő
Jézus anyja, Mária akit az egyértelmű és gyors azonosítás végett
általában Szűz Mária névvel tisztelünk meg.
Mária szüzessége elemi fontosságú kérdés. Jézus fogantatása előtt
Máriának szűznek kellett lennie, hogy biztosítsa az Istengyermek tiszta
befogadását. Jegyese, későbbi házastársa, József „nem ismerte meg őt,
amíg az meg nem szülte a fiút”. (Mt 1,25)
A keresztény világban Jézus édesanyjával kapcsolatos nézetek erősen
megoszlanak. Míg a protestánsok Jézus anyjában, Szűz Máriában, egy
tisztelendő, de közönséges halandót látnak, addig mi, katolikusok,
különleges státuszú szentként tiszteljük.
Szűz Mária különleges elismerését a tanítóhivatal részéről a
Mária-dogmák foglalják össze. Jámbor híveink pedig a következő okok
miatt ragaszkodnak Szűz Máriához:
- Szerető támogatását érzi az, aki hozzá fordul bajaival. Sokan ezt
eleve istentelenségnek tartják, mert szerintük csak Istenhez lehet
imádkozni. Mi azonban hiszünk a szentek közösségében, és ezen belül
bárkihez imádkozhatunk – közbenjárásért. Szűz Mária emberszeretete és a
rajta keresztül érkező kegyelmek eredményezik, hogy őt mennyei
Édesanyánknak tartjuk. Se szeri, se száma az ő közbenjárására
meggyógyultaknak. E sorok írója is ezek közé tartozik.
- Szűz Mária emberszeretetét az is mutatja, hogy szorgalmasan
munkálkodik az üdvözítés tervén. A távoli múlttól napjainkig
folyamatosak a csodatételei. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a célja gyenge
hitünkben megerősíteni minket, vagy akár hitetlenek megtérítése.
Ugyanakkor arra is gondolhatunk, hogy a Szűzanya előtt nem csak a
távoli, lelki cél lebeg, hanem beavatkozásában ott lehet a szenvedés
miatti részvét is.
Az Egyház ezeket a csodákat magánkinyilatkoztatásként kezeli, és nem
tarja szükségesnek az üdvözüléshez, hogy valaki ilyenben részesüljön.
Ez természetesen igaz, de magától értetődőnek tarjuk a
magánkinyilatkoztatások hasznosságát az ember lelki élete szempontjából.
Ugyanakkor sok régebbi nagy jelenést az Egyház kivizsgált és elismert.
Sajnos, mindig voltak szélhámosok, csalók, akik valamilyen ok miatt
kitaláltak közléseket vagy látomásokat. Ezért aztán óvatosnak és
körültekintőnek kell lennünk.
- A katolikus magyarságnak történelmi oka is van arra, hogy
ragaszkodjon a Szűzanyához.
A magyar hitéleti hagyományokban mélyen benne él a Szűzanyánk. A
Nagyboldogasszony kultusz már évezredes, és a történelem viszontagságai
ezt rendszeresen megerősítették.
Amikor I. István király halála előtt földi mérce szerint reménytelennek
látta államának jövőjét, felajánlotta az országot Nagyboldogasszonynak.
Ez aztán a köztudatba is átkerült, és így lettünk Regnum Marionum –
Mária országa. Ez egy ideig Magyarország hivatalos neve is volt.
A törökök kiűzetését is Mária közbenjárásának tulajdonította vallásos
népünk. Sok templomunkban láthatunk a félholdon álló Szűzanya szobrot,
jelezve a neki tulajdonított szerepet a pogány félhold legyőzésében.
És ma hol tartunk?
Világjárvány, hibrid forradalmak, háborúk, gazdasági recesszió,
antagonisztikusan megosztott társadalmak, totális, világméretű erkölcsi
válság, a keresztény értékek és hagyományok elutasítása, sőt,
keresztényüldözés. Világszerte templomok égnek.
Gyanús vallásújítási folyamatok, katolikus pap javasolja a Szűzanya
háttérbe szorítását, arra hivatkozva, hogy így közeledünk a
protestánsokhoz – bizonyára mindenki tudná folytatni ezt a sort.
Tudjuk, hogy már több Szűzanyának szentelt magyar nyelvű fórum van. Nem
akarunk versenyezni az ott dolgozó testvéreinkkel, erre lehetőségünk
sincs, támogatást mi kizárólag Istentől kapunk. Együttműködésre
természetesen hajlandóak vagyunk. Úgy gondoljuk azonban, ha több a
munkás, az csak jó lehet.
Hangsúlyozzuk, hogy a Szűzanya alakját az üdvtörténetből kiszakítani
nem lehet.
A Szűzanya
nagyságát és fényét Jézustól kapja. Alakja Jézustól nem
választható el. Ezért - bár a lapunk a Szűzanya tiszteletét
hangsúlyozza – hitéletünk középpontjában Isten megváltó terve és
tevékenysége áll, a maga teljességében. A Katolikus Egyház
álláspontjához se hozzátenni, se elvenni nem akarunk.
Reméljük, hogy Jézus urunk és a Szűzanyánk szerető támogatásával hozzá
tudunk járulni Máriás magyarságunk lelki erősödéséhez.
Vissza
Az Egyház Szűz Máriáról
Bevezetés
Az Egyház álláspontja Szűz Máriával kapcsolatban történetileg
változott, és ma is változóban van.
Ez az Egyház vezetésének inkább okoz gondot, mint a híveknek, de a
hitoktatás során jól érzékelhetünk eltéréseket. A magyar kultúrkörben
ez különösen fontos kérdés, hiszen hazánkban a katolikus
hitnek mindig immanens, hívők tömegei által megélt része volt a
Szűzanya tisztelete.
A Mária tisztelettel kapcsolatban több nagyszerű írás is elérhető. Ezek
nagyobb része a vallási tevékenyéget hivatott támogatni. Kevesebb az
olyan munka, amelyik a Szűz Máriával kapcsolatos kérdéseket teológiai
szempontból elemzi. Bár a Szűzanyát szeretők nyilván elsősorban ima
segédleteket várnak, akit érdekel, jól teszi, ha elolvas elméleti
írásokat is.
Máriás hitünket a reformációtól kezdve hevesen támadják. Bár ezek
kívülről, a protestánsoktól indultak, ennek hullámai sajnos begyűrűztek
a Katolikus Egyházba is. A külső (protestáns) bírálatokra akár
legyinthetnénk is, de az egyházszakadás megszüntetésének programja
időről-időre fölerősödik a Katolikus Egyházban is. Vannak, akik úgy
gondolják, hogy a közeledés érdekében részben, de akár egészben is,
feláldozhatjuk a Szűzanya kultuszunkat.
Mi nem tartjuk illetékesnek magunkat kritikai álláspont
megfogalmazására. Azt viszont szükségesnek tartjuk, hogy ismertessük az
Egyház álláspontját. Egy szándékosan rövid terjedelmű cikksorozatban
kívánjuk ismertetni a Szűzanyára vonatkozó elképzeléseket, dogmákat,
tételeket.
Az egyes írások nem időrendben követik egymást, a megírás sorrendjében
adjuk közre.
Ezeknek az írásoknak nem az a célja, hogy közzétegyük, milyen a
Szűzanyánk, és hogyan tevékenykedik. Erről más rovatokban írunk. Itt
azt mutatjuk be, hogyan vélekedik róla az örök Egyház a véges jelenben.
Reméljük, hogy a két megközelítés valahol harmonizálni fog.
Vissza
Az Egyház Szűz Máriáról 1.
Dogmák a XX. század elején
Az alábbiakban főleg Schütz Antal Dogmatika könyvére támaszkodva
ismertetjük a Szűz Máriára vonatkozó hivatalos katolikus tanítást. A
hivatkozott könyv első kiadása 1922-ben jelent meg.
A mai egyházi nyelvhasználatban a
dogma
olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől
kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos
tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít. Egy tételnek ez a
legmagasabb teológiai minősítése. Azt jelzi, hogy azt isteni és egyházi
hittel kell elfogadni, azaz isteni és egyházi tekintély kezeskedik az
igazságáról.
(Magyar
Katolikus Lexikon, dogma címszó.)
Eddig az Egyház négy Mária dogmát fogadott el.
1.
Szűz Mária
valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya.
Ezt a dogmát a (431: az efezusi zsinat fogadta el 431-ben.
Alapvető jelentőségű, mert minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk,
a dogma által megfogalmazott tényben rejlik.
Mária Istenanyaságát január elsején ünnepeljük.
2.
Mária szűz a szülés
előtt, a szülésben és a szülés után, azaz Mária szűzen foganta és
szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt.
Ez a dogma hitvallásban megfogalmazott hittétel, ld. apostoli
hitvallás.
3.
Szeplőtelenül
fogantatott, azaz létének első pillanatától kezdve mentes az eredeti
bűntől.
Ezt a dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa az Ineffabilis
bullában.
Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8-a.
4.
A halála után nemcsak
lélek, hanem test szerint is fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste
romlást látott volna.
Ezt a dogmát XII. Pius pápa 1950-ben hirdette ki a Munificentissimus
Deus című konstitúcióban.
Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.
Egyéb, az Egyház által elfogadott
tételek Máriáról
5. Istentől kapott különös kiváltságánál fogva
az élete egész folyamán mentes
volt minden súlyos és bocsánatos személyes bűntől.
Ez a Tridenti Zsinat 6. ülésén megfogalmazott katolikus igazság.
6.
Egész élete folyamán
mentes volt a rendetlen kívánságtól (teológiai alapon
biztos).
7.
Halálával lelke Isten
boldog színelátására jutott, teste pedig nem indult oszlásnak, hanem
nyomban a megdicsőült test állapotára emelkedett
(teológiailag biztos).
III. Sándor pápa Ikonium szultánjának írt levelében fogalmazta meg,
1169-ben.
8.
Szűz Mária
kiváltságos módon üdvösségünk közvetítője (teológiailag
biztos).
9. Szűz Mária megdicsőült állapotában minden
kegyelem közvetítője.
Valószínű nézet.
10.
Szűz
Máriát kiváló vallásos tisztelet illeti meg
(teológiailag biztos).
Vissza
Az Egyház Szűz Máriáról 2.
A skolasztika fénykorában
A
Szűzanya tisztelete a XIII. századi nagy skolasztikus teológus, Szent
Bonaventura (1217/18-1274) munkásságában csúcsosodott ki.
Szent
Bonaventura zseniális hittudós volt, aki méltán kapta az Egyháztól a
Szeráfi Doktor címet. Halála előtt nem sokkal bíboros lett.
Ő
volt a ferences rend első általános generálisa. A rend Szent Ferenc
halála után igen nehéz helyzetbe került. Mintegy 30000 tagja volt, de
nem volt rendes szervezete, életüket belviszály is nehezítette. Van,
aki azt mondja, hogy a ferences rendet Szent Bonaventura hozta létre,
Szent Ferenc „csak” közösséget alapított. A rend számunkra most két
szempontból is fontos. Alig érthető, hogy Bonaventura a rend
újjászervezésével kapcsolatos
tevékenysége mellett mikor és hogyan volt képes olyan
sokat írni. A másik éppen Szűzanyánkhoz kapcsolódik. A rendi élet
szabályozása során merült fel az igény, hogy Szűz Mária tiszteletét is
beillesszék a zsolozsmába. Első sorban ennek az igénynek a
kielégítésére született meg az a mű, amit általában
„A Boldogságos Szűz Mária
zsoltárkönyve” néven emlegetnek.
A
cím problémás, ugyanis az eredeti cím magyarul így hangzik: „A
Boldogságos Szűz Mária nagy zsoltárkönyve”. Van egy kis
zsoltárgyűjteménye is. Az igazság az, hogy aki ezt olvasta, tudja, hogy
nem várható a kis zsoltárok fordítása. Az ugyanis
gyönyörű vers, értelemszerűen latinul. Hasonlóan nem remélhetjük a
„Super Canticum Salve Regina” fordítását sem. Egyszerre kellene tudni
hozzá latinul és költőnek lenni. Aki tud latinul, annak megéri
elolvasni ezt a két kis remekművet,
maradandó élményt adnak.
A Boldogságos Szűz Mária zsoltárkönyve igen
népszerű lett. A szerzetesközösségek örömmel használták. A
könyvnyomtatás megjelenése után sokszor kiadták, különböző nyelveken.
Még magyarra is lefordították. Bécsben jelent meg 1660-ban, Kéri Sándor
fordításában. A könyvről másolatot nem tudtunk szerezni, így aztán le
kellett fordítani ismét. E szellemi vállalkozás nagyságát csak az tudja
felbecsülni, aki olvasott már Bonaventura írást eredetiben.
Ez a
mű a Mária tiszteletnek az egyik sarokpontja. Ádáz támadások érték és
érik. Mind a mai napig a protestánsok ezen a művön keresztül akarják
bebizonyítani, hogy a katolikusok istenkáromlók. Az erre vonatkozó
vitákból néhány polcra való könyv született. E sorok írója átrágta
magát rajtuk, aminél épületesebb munkában volt már része. Nem lehet azt
bebizonyítani, ami nem igaz, de erőlködni lehet.
Az Egyházon
belül is vannak különböző szintű bizonytalanságok. Bonaventura összes
művének egyik kiadásából (Quaracchi*, 10 kötetes) kihagyták, és a
könyvben három helyen is megjegyzik, hogy a fenti művet kihagyták,
„mert azt az Egyház soha nem kanonizálta”. Hogy ezen mit értettek, az
nem teljesen világos, mert a BVM zsoltárai (a másik fentebb említett
két kisebb művel együtt) az 1596-os vatikáni kiadásban is
benne
van.
Bonaventura zsoltárainak az utóhatása igen jelentős.
Régi, kopott, gépelt papírokon, rossz fénymásolatokon érhető el – ha
egyáltalán elérhető. Ráadásul az a tapasztalat, hogy az egyes szövegek
között elfogadhatatlanul nagy az eltérés. Végül úgy döntöttünk, hogy
lefordítjuk és közre adjuk.
Szent Bonaventura:
A
Boldogságos Szűz Mária zsoltárkönyve c. írása
itt érhető el PDF, EBOOK és MOBI
formátumokban.
Ehhez a cikkhez írt kulturális mellékletünket
itt találja.
*
A hivatkozott mű: S.
BONAVENTURAE: OPERA OMNIA (Quaracchi) 1882. Elérhető:
https://www.documentacatholicaomnia.eu
Vissza
Az Egyház Szűz Máriáról 3.
Szűz Mária, mint
társmegváltó?
Történeti áttekintés
Szűz Máriával kapcsolatban a társmegváltó (co-redemptrix) fogalma a XV.
században vetődött föl. A pápák közül Szt. X. Pius és XI. Pius
használta ezt a megnevezést. XII. Pius elutasította. Később -
a II. Vatikáni Zsinat alatt
többen szerették
volna elfogadtatni valamilyen formában dogmaként Mária
társmegváltóságát. A zsinat azonban félreérthetőségre hivatkozva ezt
elutasította. VI. Pál és Szt. II. János Pál viszont ismét használta ezt
a
titulust. Sőt, II. János Pál dogma szintű kihirdetésére készült, és az
ehhez szükséges előkészületeket el is indította. Molnár Gyula
mariológus 2002-ben még biztosnak tekintette az ötödik Mária-dogma
kihirdetését.
1
II. János Pál 1985-ben, a pápaságának 6. évében, az Ecuadorban tett
látogatása során kereste föl Guayaquilt. Itt beszélt először
nagy nyilvánosság előtt arról, hogy "Máriának, az isteni Megváltó
társaként betöltött feladata nem fejeződött be Fiának
megdicsőülésével." Ez a mondat nagy visszhangot váltott ki.
Világszerte jelentős támogatást kapott a dogma tervezete. 2004-ben a
Vatikánt elözönlötték a levelek, melyekben kérték az új hittétel
kihirdetését. II. János Pál 2005-ben bekövetkezett halálával az új
dogma kérdése háttérbe szorult.
Természetesen ellenzők is voltak. A Katolikus Egyházon belül azok,
akiknek az ökumenkikus folyamatok fontosabbak voltak, mint Mária,
ellenezték az új hittétel kihirdetését. Ők már az eddigi Mária-dogmákat
is feladták volna, nem hogy újabbat elfogadjanak.
Jellemző módon a leghevesebb támadás onnan jött, ahonnan szokott: a
protestáns egyházak egy részétől.
Ezekről az összefüggésekről részletes, de tömör írásokat olvashatunk az
University of Dayton honlapján.
2
A társmegváltó
(co-redemptrix) fogalma
Mit értenek azon, hogy Mária társmegváltó? Röviden így szokták
magyarázni:
„Mária a földön Jézusnak a társa volt. Jézus volt a Megváltó. Akkor
Mária társmegváltó.”
Ez a kis gondolatmenet nyelvi és logikai hibát is tartalmaz.
Egy példán mutatjuk be a nyelvi hibát. Az uralkodó felesége
társa az uralkodónak. Akkor ő társuralkodó? Nyilván nem, bár az
uralkodásban való részvétele a gyakorlatban a legkülönbözőbb szintű
lehet.
Logikailag pedig az első két állításból az következik, hogy
Mária a
Megváltó társa volt, és nem az, hogy
társmegváltó.
Ha tehát igaz az, hogy Szűz Mária társmegváltó volt, akkor az további
magyarázatra, alátámasztásra szorul. Természetesen léteznek érvek és
ellenérvek, amiket itt felsorolni nem kívánunk.
A katolikusvalasz.blog.hu egy 2019-es bejegyzésében kiáll a
társmegváltóság mellett, és pro-kontra érveket ismertet.
3
A Szűzanya a gyermek és felnőtt
Jézussal a kereszten
Feszület a római Santa
Maria Maggiore-bazilika mellett
(Forrás:
katolikusvalasz.blog.hu)
Annyi biztos, hogy a társmegváltóságra vonatkozó dogma mostanában nem
fog megszületni. Ferenc pápa elutasítja a társmegváltásról szóló
gondolatokat. Erről a „
Ferenc pápa a
Szűzanyáról” című cikkben
olvashatunk.
Jegyzetek
1Molnár Gyula (2006) Mária a történelemben.
Székelyudvarhely, Küküllői Esperesi Kerület
e-könyv változat:
https://mek.oszk.hu/03600/03635
(több formátumban)
2https://udayton.edu/imri/mary/c/co-redemptrix-as-dogma.php
Letöltve: 2021. 06.17.
3 https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/12/13/maria_tarsmegvalto
Letöltve: 2021. 06.17.
Megjegyzés:
A dogmák kérdésében teljes egészében elismerjük a Katolikus
Egyház jogát azok kimondására és tanítására. A fenti írás
ismeretterjesztő célú, szándéka szerint segít megérteni a hitéletben
zajló folyamatokat.
Vissza
Az Egyház Szűz Máriáról 4.
Ferenc pápa a Szűzanyáról
II. János Pál pápa halálával megszakadt egy mariológiai törekvés.
Máriára vonatkozó nézeteiről az Egyház első embere sokáig nem
nyilatkozott. Eljött azonban ennek az ideje is.
Ferenc
pápa 2019. december 12-én este ünnepi szentmisét mutatott be a Szent
Péter-bazilikában a Guadalupei Boldogságos Szűz Máriának, Mexikó,
Amerika és a Fülöp-szigetek védőszentjének tiszteletére.
Felhívjuk a figyelmüket
arra, hogy a pápa beszéde teljes terjedelmében, szó szerinti
fordításban megtalálható a Magyar Kurír 2019. december 13-i számában.
Az idézeteket pontosan vettük át,Tőzsér Endre SP fordítása szerint.
Észrevételeink a következők:
1.
Ferenc pápa közvetetten ostobaságnak
nevezte Mária társmegváltóságára vonatkozó gondolatot:
„Sosem mutatkozott társmegváltónak. Nem, ő tanítvány.”
„Amikor
egyesek olyan történetekkel jönnek, hogy ezt vagy azt ki kellene
dogmaként jelenteni Máriáról, ne vesszünk el az ostobaságok között:
Mária
nő, ő
a
mi asszonyunk,
Mária az ő Fiának
anyja,
a hierarchikus Anyaszentegyházé, és
Mária
meszticcé vált, népeink asszonya, aki 'keveredett'
Istennel.”
(Kiemelések
tőlem. Szerk.)
2.
A katolikus vallásban szokásos, Máriához
kapcsolt
címeket néhány kivételével elutasította. Azokat a gyermeki szeretet
megnyilvánulásainak, azaz objektíve hiteltelennek minősítette:
„Mária
nő, Mária anya, más lényeges cím nélkül. A többi cím – gondoljunk a
loretói litánia megszólításaira – szerelmes gyermekektől származnak,
akik anyjuknak éneklik azokat, de azok nem érintik Mária létének
lényegét: ő nő és anya.”
3.
Máriát szerinte ténylegesen
(valóságosan, nem érzelmeink által átszínezve) csupán három jelző
illeti meg:
„Mária nő, Mária anya, ... . És a harmadik melléknév, amelyet őt
szemlélve mondanék: kevert fajúvá tette magát, meszticcé vált.”
Azaz:
Mária nő, anya és
mesztic.
4.
Megjegyezzük, hogy Ferenc pápa használt
más címeket
és jelzőket is a Szűzanya nevéhez kapcsolva, az egyébként rövid, de
láthatóan igen gondosan megszerkesztett homíliában.
Ezek a
következők: tanítvány; a mi anyánk; a mi asszonyunk; népeink anyja;
mindannyiunk anyja; az Egyház anyja; az Egyház előképe; szívünknek,
lelkünknek az anyja.
Forrás:
Magyar Kurír
Vissza
Perlaki Flórián: Életem üzenete
(Könyvismertető)
Néhány
napja nagyszerű ajándékot kaptam. Perlaki Flórián atya „Életem üzenete”
című könyvét küldte el nekem Kökényesi Ferenc teológus testvérünk.
Döbbenten
néztem a borítóját. Micsoda finom érzés- és gondolatvilág! A természet,
az ember, és az Isten harmóniája. Kis pont a közepén az
ember,
mégis érte van minden...
A jelmondat a borítón: „ Azt sem tudom, mit akarjak. Én most már nem
akarok semmit, csak szeretni...”
Mélyen keresztény, mégis meglepő.
Az atya már eljutott oda, ahová mindenkinek kellene. Nem akar mást,
csak szeretni.
A
hátsó borítóról egy kedves, szelíd, de határozott ember néz ránk.
Teljes civilben, mintha azt mondaná: ne azt nézd, mi a rangom, arra
figyelj, amit teszek, és amit mondok.
Hamar kiderült, hogy az atya nem csak beszél a hitről, Istenről,
Jézusról és Szűzanyáról – de hitben is él.
A
könyv tartalma legalább olyan meglepő, mint a külseje. Első
elolvasásra azt láttam: gyakorlott szónok, jó emberismerő. Tudja,
hogyan kell beszélni fáradt, munkában elgyötört emberekhez. Tudja, hogy
nem szabad hosszú, bonyolult fejtegetésekbe bocsátkozni.
Azt is
megtanulta Jézustól, hogy példákon keresztül a legkönnyebb a figyelmet
a hitigazságokra ráirányítani. Világos, csiszolt és pontos
nyelvhasználat jellemzi. Ráadásul tömör.
A bűnre rámutat, a bűnössel szemben szelíd és irgalmas.
Példái
többségében ő maga is szereplő. Nem ő a hős, nem ő a középpont. A
középpont Isten szeretete. Az a felfoghatatlan, gondoskodó szeretet,
amivel Isten viszonyul hozzánk. A legkülönbözőbb formákban keresi a
választ arra, hogyan kell beleilleszkednünk ebbe a szeretetfolyamba.
Már
háromszor olvastam végig a könyvet. Bevallom, az első benyomásokhoz
képest kissé másképpen látom. Nagy mélységekig jut el az atya.
Ha
életének egyetlen üzenete az „Isten akarata” című beszéde lenne, akkor
is nagy kincset osztana meg velünk.
Hogyan lehet Isten
akaratában élni? Miért jó az nekünk, ha teljesen átadjuk magunkat Isten
akaratának? Hogyan működik, hogyan működtethető a szeretet?
Már
nem is reméltem, hogy ezekre a kérdésekre világos, hiteles és egyszerű
választ fogok kapni. Az atya azonban „felfedezte”, és átadta
nekünk.
A teljes könyv
elérhető - olvasható és
letölthető - a
honlapunkon. (Az olasz és a horvát változat is
hozzáférhető.)
Bemutatásként két prédikációját emeljük ki .
1.
Isten
akarata (Perlaki Flórián:
Életem üzenete,
25-31. oldal)
2.
Mária
kis tükörképe (Perlaki Flórián:
Életem üzenete,
41-45. oldal)
Vissza
PERLAKI FLÓRIÁN
Az élet útját mutatod nekem…
Könyvismertető
Amikor megkaptam Flórián atya második könyvének a kéziratát, az
a szent témában helytelen gondolat jutott eszembe, hogy
vajon sikerült-e az atyának elérni az előző könyvének a
szintjét? (Életem üzenete című könyvének annak idején
megjelent
méltatását itt találjuk.)
Belenéztem a kéziratba, aztán egy ültömben végig olvastam. Döbbenetes!
Röviden, világosan, mindenki számára érthető nyelven, érdeklődést
felkeltve a lehető legtisztább indíttatással evangelizálni – nos, ez
kivételes adomány, és Flóri atya ezt tudja.
Mire a könyv végére értem, teljesen megrendültem. Olyan tisztán láttam
magam előtt a mi Jézus hitünk lényegét, mint még soha. Mást mondott
talán, mint amit én tudtam? Nem, egyáltalán nem. Nincsen benne
semmilyen rossz értelemben vett modernitás vagy maradiság. Ő arról
beszél, amiről kell!
Arról, hogy milyen módon kell megvalósítanunk a szeretet parancsát. De
nem parancsoló, előíró módban, hanem a legnagyobb alázattal a saját
élettörténete, tapasztalatai alapján.
Ezek az írások prédikációra készültek. Közös csak annyi van bennük,
hogy mind rövid, tömör, érdekes és egyedi, és mindegyik sokrétű
tanítást tartalmaz. A konkrét tartalma mindegyiknek más és más. Így
aztán nem könnyű az egész könyvet jellemezni.
Flóri atyában nincsen semmiféle felsőbbrendűség. Annak tekinti magát,
aki: ő az emberek és Isten szolgája. Alázata páratlan. De miben
mutatkozik ez meg? Az atya nem magát állítja példának, hanem a
cselekedeteit teszi közzé – tanulságként, igen alapos önkritikával!
Aki csak kicsit is ismeri Flóri atyát, tudja, hogy a cselekedeteiben
határozott. Ha meggyőződik egy ügy helyességéről, akkor
tántoríthatatlan, és nem érdeklik a rá nézve esetleg hátrányos
következmények. Az ő igenje valóban igen, a nemje pedig nem. Nem is
érdemes megkísérelni, hogy valaki eltérítse a kialakult álláspontjától.
De ő is csak ember, így aztán ő is tévedhet. Néhányat megoszt velünk
ezekből a tévedésekből. Nagyon tanulságosak!
Kiemelkedő a lelki finomsága. A ma embere nagyon érzéketlenné vált a
bűnnel szemben. Ezen most azt értem, hogy gyakran fel sem ismerjük,
hogy bűnt követünk el. Flóri atya pedig még ma is imádkozik olyanokért,
akikkel szemben az ő szigorú mércéje szerint valamikor régen bűnt
követett el.
Ami talán a leginkább érdekes, az a tudatosan megvalósuló, állandóan
Krisztusra tekintő magatartása. Ő nem a világon kívül szemléli Jézust,
hanem azt figyeli, hogy hogyan kell Jézus szerint élni. Beszédeiben nem
a transzcendens, az e világon kívül is önálló léttel rendelkező Istent,
hanem a szerető és a szeretetből értünk meghalt Jézust és a tőle
származó tanítást szemléli.
Ezt a könyvet a legnagyobb szeretettel ajánlom minden érdeklődőnek, még
hitetleneknek is.
Honlapunkon elérhető,
olvasható és letölthető PDF változatban.
Vissza
Isten akarata
Róm 8,26
Részlet Perlaki
Flórián: Életem üzenete
c. könyvéből
A mai szentleckében Szent Pál így ír: „Gyöngeségünkben segítségünkre
siet a Lélek, hisz mi azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkozni."
Néhány évvel ezelőtt volt egy nagy felfedezésem. Addig mindig úgy
imádkoztam, hogy kinéztem a legszebb, legjobb, legszentebb dolgot és
annak megvalósulásáért imádkoztam. Azt akartam megvalósítani.
Aztán valahogy sikerült, vagy nem. Az is előfordult, hogy legnagyobb jó
szándékom ellenére egészen rosszul sült el a dolog. De ideális esetben
is banális lett az eredmény. Emberi eredmény lett. Amit a hétmilliárd
porszem egyike elérhet.
Eljött az a pillanat, amikor megértettem, hogy Isten végtelenül szeret
engem, és neki minden pillanatomról van egy terve. Amit viszont Isten
akar, az mindig végtelen nagy. Nyilvánvalóvá lett számomra, hogy
nemcsak bűneimmel akadályozom meg Isten akaratát, hanem a legszebb,
legszentebb emberi akaratommal is.
Tehát nekem mindenáron csak egy dolgot kell akarnom: Isten akaratát.
Minden mást csak feltételesen. Ha t. i. ez az Isten akarata.
És ezt nem akadályozhatja meg sem ember, sem körülmények, hisz Isten
mindenható. Kizárólag egyedül én akadályozhatom meg, méghozzá nem csak
a bűneimmel. Azzal automatikusan. De megakadályozom az emberi
akaratommal is. Akkor is, mert Isten nem veszi el szabad akaratomat.
De mi az Isten akarata? Ezt nem tudom, de egész szívvel ezért
imádkozom, ezt akarom. Ekkor Isten szeretete a garancia, hogy ez
megvalósul. És nem úgy, hogy majd Isten ki fogja nyilatkoztatni,
egyszer, valamikor. Nem. Amelyik pillanatban azt mondom: Legyen meg a
te akaratod, már benne is vagyok.
Biztos, hogy úgymond „rossz helyen" vagyok bűneim, emberi akaratom
miatt, de ha azt mondom: bánok mindent, akkor ettől a pillanattól máris
kész a Gondviselés új „útvonalterve" számomra, mint a GPS-ben! Ez a
terv a mostani énem számára - mindent belekombinálva a legjobb. A
legjobb saját magam számára és a legtöbbet adok ezáltal mindenki másnak
is. Tehát teljesen benne vagyok Isten akaratában. A következő
pillanatig, mert ha nem is mondom, de újra és újra kilépek. Tehát újra
és újra vissza kell lépnem Isten akaratába. És mivel én ezt sem tudom
megvalósítani, a Szűzanyát kérem, hogy Ő segítsen folyton visszalépni
Isten akaratába. Én tehát nem tudom, mi az Isten akarata. De amit
leginkább annak látok, azt kell tennem. Azért, mert Isten megmutatja
azt, amit akar, vagy öntudatlanul is arra vezet.
Az én feladatom tehát az, hogy egy totális nyitottsággal figyelve
minden körülményre, állapotbeli kötelességre, isteni jelzésre keressem
Isten akaratát, és amit leginkább annak látok, kövessem. Mint egy
világklasszis futballista, aki minden szempontot mindig figyel és
minden mozdulatát ez a cél irányítja.
Ez objektíve lehet téves. Például a klinikán tévesen másik betegszobába
mentem. Ekkor az ápolónők és az orvosok segíteni akartak. Kérdezték: a
beteg anyja neve? Nem tudom. Melyik helységből jött? Nem tudom, mert
pap vagyok, aki nem ismerem a beteget. Szükségszerűen egy hitvallás
lett a beszélgetésből. Az, hogy odamentem, objektíve tévedés volt
részemről, de Isten ezekhez az egészségügyi dolgozókhoz akart küldeni.
És lehetek bizonytalanságban. Jézus mindig Isten akaratában volt, de ő
sem mindig látta ezt. Bizonytalan volt. Pl. amikor így kiáltott fel,
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem.
És amikor Isten akaratában vagyunk, garantált a végtelen nagy eredmény.
Minden eredményt Isten nem mutat meg, sőt... csak néha jelzést ad.
Annyi eredményt mutat meg, amennyire szükségünk van.
Volt egy eset, amikor megmutatta, hogy milyen nagy dolgokat hoz ki
banális tetteimből. A papi jubileum évében csoportosan Rómába
zarándokoltunk autóbusszal. Az utazás alatt természetesen segítettem
idős, beteg paptársamat. Kabátját feladni, csomagját vinni. Amit
mindenki ismeretlennek is meg tesz. Ekkor a pápai szentmise volt a
legkiemelkedőbb esemény. Amikor erre a Szent Péter térre érkeztünk, már
éppen megtaláltuk a székeinket a kijelölt helyen. Ekkor ez az idős
paptestvérem azt kérte, hogy kísérjem ki. Belém villant, hogy miért nem
akkor szólt, amikor kint álltunk és vártunk. Így lekéssük a
legfontosabb eseményt, amiért ide zarándokoltunk. Szerencsére nem
szóltam semmit, közben megértettem: Ha Isten ezt akarja, akkor ez lesz
a jó. És elindultunk kifelé. Áradva hömpölygött velünk szembe a sok
ezer érkező pap. Mindenki majdnem eltaposott, mire észrevettek
bennünket. Aztán udvariasan helyet biztosítottak és jól megnéztek
bennünket. Azt éreztem, hogy mindenkinek újra és újra üzenjük, hogy a
legfontosabb most is a szeretet.
Nem is gondoltam volna, de visszaértünk időben. A szentmisén a tűző
napon az idős atya egyre jobban görcsbe merevedett. Azt hittem, nem
bírja ki a mise végéig, de minden erejét összeszedve kitartott. A mise
után a Duna TV stábja látva paptársam hősiességét, velem készített
riportot. A témát számomra az szolgáltatta, hogy milyen áldozatok árán
vannak itt a papok. A kamerás nagyon ügyesen mutatta közben a háttérben
szenvedő atyát. Talán életem legnagyobb prédikációja lett, mert ekkor -
így mondták nekem - 200 ezer néző is nézte ezt a műsort. Azzal, hogy
banális, hétköznapi segítséget nyújtottam az atyának, meg azzal, hogy
kész voltam a pápai misét is elveszíteni, egy minden emberi
elgondolásomnál nagyobb dolog építője lettem. Mert Isten akarata
végtelenül több, mint a mi legszebb emberi akaratunk.
Még egy fontos kiegészítés. Azért is szoktam imádkozni, hogy Isten
akarata valósuljon meg visszamenőleg is. Ez természetesen nem azt
jelenti, hogy ismétlődjön meg egy-egy esemény. Egy példával
szemléltetem, hogy is képzelem el ezt a visszamenőleges történést.
Tíz évvel ez előtt együtt utaztam valakivel. Isten azt akarta, hogy
szeressem, és ez által megtérjen az illető. Én nem szerettem. De Isten
már akkor, tíz évvel ezelőtt meg tudta adni neki a megtérés kegyelmét.
Nem úgy, ahogy Isten eredetileg akarta, (szeretet tettem által) hanem
az által, hogy tudta: tíz év múlva fogok imádkozni ezért. Az utólagos
imám által a lényeget, a megtérést meg tudta adni. Mert Istennek nem az
a lényeg, hogy a vonaton és nem az, hogy akkori tettemmel, hanem az,
hogy általam megadhassa azt a kegyelmet. A példában a megtérést.
Aki azt érzi, hogy végleg elrontott bármit is, annak nagy szeretettel
mondom: Minden elrontott tettünket utólagosan is Isten akaratává tudjuk
változtatni. Az imént mondottak értelmében. Imánk és hitünk által. Mert
bármit kértek, higgyétek, hogy megkapjátok, mondta Jézus.
De mikor látjuk ezt az eredményt? Itt a buktató. Az imánk és hitünk
eredménye sosem egyenlő azzal, amit látunk. Isten mérhetetlenül többet
ad, mint amit látunk, mert csak annyit mutat meg, amennyire szükségünk
van. A feltétel annyi, hogy ehhez arányosan nagy, gyermeki hittel
kérjük.
Szent Pál gondolatára visszatérve: Gyöngeségemben segítségemre sietett
a Lélek. Mert azt sem tudtam, hogyan kell imádkoznom. Úgy érzem, hogy
tőlem ezt az imát kéri: Szűzanyám segíts, hogy életem minden
pillanatában Isten akarata legyek. Másokkal, mindenkivel együtt és ez
visszamenőleg is megvalósuljon.
U. i. Összefoglalva: mire alapozódik az, hogy visszamenőlegesen is
Isten akaratává tudjuk változtatni tetteinket?
1. Isten végtelenül szeret engem is, és
mindenki mást is.
2. Bármit kértek, higgyétek, hogy
megkapjátok.
3. Isten mindent tud előre.
4. Tetteink eredménye nem egyenlő azzal,
amit látunk. Isten mérhetetlenül többet hoz ki belőlünk annál, mint
amit megmutat.
A
teljes könyvet itt
olvashatja, ugyanott le
is töltheti.
Vissza
Mária kis tükörképe
Lk 1,31
Részlet Perlaki
Flórián: Életem üzenete
c. könyvéből
A mai nap Szűz Máriára tekintünk. Ő mindnyájunknak példaképe. Most
arról szeretnék beszélni, hogyan tükröződött vissza Mária élete
édesanyám életében. Többnyire az ő emlékirataiból idézek.
A mai Evangéliumi szakaszban hallottuk: „Ne félj Mária. Kegyelmet
találtál Istennél. Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz."
Édesanyám keresztneve is Mária. Én ezt is ajándéknak érzem, hogy a neve
is Szűz Máriát tükrözi. Hat fiúgyermeket szült - a két leány mellett.
Hét gyereket neveltek fel. És hogy talált kegyelmet Istennél?
Fiatal lány korában komponált magának egy imádságot: „Imádkozom a
tiszta jegyességért. A tiszta házaséletért. A szent édesanyaságért."
Másik imája, amihez mindig visszatért: „Csupán átadom magam Isten
tervének. Amit rólam elképzelt, én azt szét nem rombolom."
„1944-ben esküdtünk. Tóbiás násszal kezdtük a házasságot. Három nap ima
és önmegtagadás." „45 karácsony éjszakáján megszületett az első
gyermekünk." Szülés után édesanyám hallotta az éjféli miséről hazafelé
tartó emberek beszédét az ablaka alatt.
„1952-ben, februárban temettük Tamáska fiamat. Ekkor mindenki
ostromolt, kollégák, rokonok: legyen eszünk, nem tudjuk őket
felnevelni, ne legyen több gyerek. Én csak azt ismételgettem. Legyen
meg a Te akaratod. Én a Te művedet soha le nem rombolom. És novemberben
megszületett az ötödik gyermekem.
53 kegyetlenül hideg tél volt. A csapba befagyott a víz, sokáig kútról
hoztuk a vizet. Egy lavórban, kevés vízben fürösztöttem az újszülöttet.
Nem törődött akkor már velünk senki. Segélyt nem kaptunk, mert nem
kötelesek adni - mondták a férjem munkahelyén, a bankban. És ezt a
gyermekemet különös szépséggel, tehetséggel, jó lelkülettel áldotta meg
az Isten. Dacára annak, hogy abban az időben üldözték a vallásos
gyerekeket, végig kitűnő tanuló volt. Énekes lett belőle." Énekelt
Japánban és sok más országban.
„1958-ban József fiam virágvasárnapra született. Nagycsütörtökön már
otthon voltam. Az a nagycsütörtök éjszaka örök emlékemben maradt. Az
egyik karomon a pólyás baba, a másik karomon a kis György sírdogált,
(aki szintén pap lett) én meg középen sírtam egy fotelben ülve. Gyenge
voltam és erőtlen... Majd mikor elhallgattak, a pólyás babának nem volt
helye, ahova letegyem. Az Úr Jézus képe alatt egy íróasztalon helyeztem
el és ezt mondtam:
'Úr Jézus neveld fel! Mert én már nem tudom!' Ezt egész szívemből
kértem... Felnevelte: szinte nem is vettem észre! Szépnek, jónak,
tehetségesnek, sok örömemre a mai napig. Ez a József fiam üvegfestő
lett."
József testvérünknek anyukánk halála előtt 5 nappal volt üvegfestészeti
kiállítása a Mátyás Templomban és a Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériuma Székházában tárlata. Ezt a televízió is közvetítette.
Ezen a rendezvényen édesanyánk, (86-ik évének betöltése után) még
személyesen részt tudott venni.
„Egyszer novemberben, estefelé a cserépkályha elé kuporodtunk én és a
kisgyerekeim. A kályha ajtaját kinyitottam, hogy az élő parázs jobban
melegítsen. Hátunkat pokróccal betakartam (mert hideg volt a szoba) és
egymást átölelve énekeltem, mert azzal mindig le tudtam kötni a
figyelmüket. Közben, magamban kértem az Úr Jézust: ne kérjenek máma már
enni a gyerekek, mert semmi-semmi ennivaló nincs és pénzem sem.
Csöndben szépen énekeltem és ők hallgatták.
Váratlanul megszólalt a csengő. Egy idős leány jött (napi áldozó volt)
közvetve ismertem csak, és nem is volt többé nálam. Bejött és azt
mondta: 'Ma reggel az Úr Jézus szólt nekem, hogy ennivalót vigyek
valakinek. Ne sértődjön meg Perlakiné, magukra gondoltam' és a kis
kosárból kenyér, alma, felvágott stb. került elő. - Én erre azt
mondtam: Magát valóban az Úr Jézus küldte! Köszönöm!"
„Egyik gyermekem 9 éves korában egy napon azzal jött haza az iskolából,
hogy 'Édesanya az egyik osztálytársamnak (roma) nyolcadik testvére
született és az egész osztály ezen nevetett.' Ő ezt nagyon zokon vette,
mert heten voltak akkor testvérek és ezt ő mindig szégyellte... én ezt
tudtam róla... Ekkor kétségbeesve ránéztem az Úr Jézus képére és
szívből kérdeztem: Hogy mondom én meg ennek a gyereknek, hogy neki is
lesz nyolcadik testvére (harmadik hónapban voltam akkor).
Egy reggel így szólt ez a gyermekem: 'Édesanya érdekeset álmodtam. Azt
álmodtam, hogy itt voltunk a verandán. Édesapa, te, meg én! Édesapa
karján volt egy pólyás baba. Az Úr Jézus benyitott a verandaajtón...
Rám nézett és azt mondta: „Ezt az új kisbabát adom nektek, fogadd el!'
Én abban a percben tudtam, hogy az Úr Jézus jött el hozzá és én ekkor
azt mondtam: Így igaz kislányom, testvéred fog születni... ."
Édesanyám 79 éves korában írta le visszaemlékezéseit. Egyik mondatát
idézem még ebből:
„Most a harcok után nagyon boldog öregasszony vagyok. Az Isten tesz
engem boldoggá."
Nekem pedig azt juttatja eszembe: A maga szintjén tükröződik édesanyám
életében a Boldogságos Szent Szűz éneke is „Boldognak hirdet engem
minden nemzedék."
A
teljes könyvet itt
olvashatja, ugyanott le
is töltheti.
Vissza
A bennünket boldogítót ünnepeljük
Perlaki
Flórián atya gondolatai Nagyboldogasszony ünnepére
Nagyboldogasszony ünnepe van. A Szűzanya
boldogságát ünnepeljük. Valójában, amikor eltávozott a Szűzanya, amikor
a földi életét befejezte, akkor - mi már ezt hitigazságként
ünnepeljük - testestől, lelkestől fölvétetett a mennybe. A környezete
viszont azt élte meg, hogy a Szűzanya nincs köztünk többé. Az a
Szűzanya, akit nagyon szerettek. Hogyne szerették volna azt, aki
folyamatosan Istent sugározta, aki emberileg is mérhetetlen nagy
ajándék volt minden körülötte élő számára. Az ő számukra ez volt az a
pillanat, amikor árvának érezték magukat. Azt a pillanatot, ami
valójában a Szűzanya mennyei dicsőségének, a mennyei boldogságának az
igazi kezdete. A tanítványok is szomorúak voltak, amikor Jézus a
Mennybe ment. Nyilván a Szűzanya környezete is hasonlóan fájdalmas
szomorúságot élt át. Olyan mértékben tudtak osztozni a Szűzanya
örömében, boldogságában, amilyen mértékben a hitük szemüvegén keresztül
néztek.
A Nagyboldogasszony arra hív bennünket,
hogy hitünk által osztozzunk az Ő boldogságában. Már most a
boldogsággal akar megajándékozni bennünket. Azonban csak olyan
mértékben tud boldoggá tenni, amilyen mértékben hittel nézzük őt, az Ő
boldogságát. A Szűzanya boldogító akar lenni. Bennünket is boldogítani
akar. Azt akarja, hogy a világ összes fájdalmát, negatívumát Isten
szemével nézzük. Azt akarja, hogy a tengernyi negatívum mögött is
felfedezzük azt, hogy ez is az igazi boldogsághoz visz közelebb
bennünket. Azt akarja, hogy ne a rövidlátó emberi logika szerint
keressük a boldogságot. Ne hamis boldogságok örömében. Amikor
emberi szemmel nézzük a dolgokat, nem látjuk azt, hogy mitől leszünk
boldogok és mitől boldogtalanok.
Az első világháborúba boldogságtól
ittasan mentek a katonák, hogy az országért, meg a saját dicsőségükért
milyen nagy dolgokat fognak tenni. Aztán nem sokkal később értették
meg, hogy nem a boldogságba meneteltek. Az akkori hatalmas, ünneplő
tömegek számára is, minden katonának, minden hozzátartozónak
mérhetetlen nyomorúság elindítója volt ez a diadalmenet, meg az ország
szörnyűséges pusztulásának, kárának elkezdődése. Azt hitték, hogy most
ez a boldogságban való menetelés, miközben homlokegyenest az
ellenkezője volt a valóság. De ez fordítva is így van.
Annak idején az egyik pap testvérünk,
amikor bejelentette a szüleinek, hogy elmegy papnak, akkor teljesen
ledöbbentek a szülők. Nagyon vallásos szülőkről van szó. Azt mondták,
hogy hát nem így gondolták. A több gyerek közül őbenne bíztak. Arra
számítottak, hogy majd ő fog gondoskodni róluk.
Direktben nem beszélték le, csak arra igyekeztek rábírni, hogy várjon
még, ne siessen. Fiuk azt válaszolta, hogy aki jobban szereti apját,
anyját ... nem lehet tanítványom. És ment a szemináriumba. A szülők ezt
a legteljesebb elveszítésnek, egy boldogtalanságnak élték meg.
A későbbiek során ez a pap sok éven át a
szülők lakhelyén működött. Amikor pedig a szülők megbetegedtek, ez a
fiuk látogatta őket a kórházban.
Amikor édesapja gondozásra szorult, ez az elveszített pap fiuk járt
naponta tornáztatni édesapját és gondoskodott róla. A szülők utolsó
éveiben is ott volt mellettük. Amikor elindult a papság felé, azt
hitték, elveszítették ezt a fiukat, a reményüket. Úgy érezték, hogy oda
a boldogságuk. A valóság evilági értelemben is éppen az ellenkezője
volt. Ha csak az evilági szinten nézzük a boldogságot, akkor is
mérhetetlenül sokat kaptak ezek a papszülők – és éppen akkor, amikor
azt élték meg, hogy vége a boldog reményeiknek. Pedig az
evilági boldogság csak egy harmatgyenge előleg ahhoz képest, amit Isten
adni fog odaát.
A boldogságos Szüzet ünnepeljük tehát,
aki bennünket is boldogítani akar. De elsődlegesen nem a világ csalóka
boldogságával, hanem az igazi boldogsággal. Azonban nem csak akkor,
amikor már megérkezünk életünk befejezése után, hanem amennyire csak
lehet, már mostani, földi életünkben is. De ezt csak a hit által tudjuk
befogadni. Mert többnyire éppen a legnagyobb isteni ajándékok
megérkezésekor fájdalmat, félelmet érzünk. Ez még a Szűzanyára is
vonatkozik. Amikor Gábor angyal meghozta neki a végtelen nagy örömhírt,
hogy a megváltó édesanyja lesz, akkor így vezette be: Ne félj, Mária. A
Szűzanya is félelmet érzett, amikor a boldogító felkérést kapta.
Köszönjük meg a Szűzanyának, a
Nagyboldogasszonynak, hogy bennünket is boldogítani akar a végtelen
örök boldogságra segítéssel, de már a mostani, földi életünk boldog
megélésével is. Kérjük, hogy segítsen olyan hithez, amely az élet
minden helyzetét, akár a legnehezebb helyzetét is átragyogja. Mondjuk
neki: Szűzanyánk, olyan hitet adj nekünk, amely minden helyzetben
boldogít bennünket, sőt olyan hitet, mely által mi magunk is másokat
boldogító emberek leszünk.
Köszönetet
mondunk Perlaki Flórián atyának, amiért engedélyezte a beszéde
közlését. Ezt a beszédet az "Életem üzenete" című könyv nem
tartalmazza.
Vissza
Csomóoldó
Boldogasszony
Szokatlan
cím ez a Boldogságos Szűzre. A Magyar Kurír számolt be még 2016-ban
Szűzanyánk ilyen jellegű tevékenységéről, argentin forrásra hivatkozva.
Mai életünket súlyos erkölcsi válság jellemzi. Ennek egyik
megjelenési területe a házasság. A válások gyakorisága döbbenetes.
2008-ban 100 házasságkötésre 62 válás jutott. Ez javult, 2018-ban 33,
2019-ben 26, 2020-ban már „csak” 22 ez a szám. Azt is tudjuk azonban,
hogy a házasságkötés nélküli együttélések száma is nőtt. Ismert, hogy a
TVA (teljes válási arányszám) a keresztények között is igen magas, bár
– legalábbis reményeink szerint – az átlagnál alacsonyabb. A súlyos
házassági nehézségek keresztény testvéreinket is elérik.
Megjegyezzük,
hogy a válás nem pusztán erkölcsi kérdés. A házasságok tömeges
megromlása mögött a társadalom olyan bajai állnak, amelyek a "modern"
társadalom szerkezetéből, működéséből, uralkodó ideológiájából
törvényszerűen következnek. Ezt a területet meghagyjuk a
társadalomtudósoknak és politikusoknak. A társadalom pozitív
változásaira Isten tudja, mennyit kell várni. A ma emberének
itt
és most van szüksége segítségre. Jól tesszük, ha ilyen bajunkkal is a
Szűzanyához fordulunk.
Boldogasszonyunk közbenjárásával a XVII. században oldódott meg először
házassági „csomó” – legalábbis, amiről tudunk.
Ez a történet a jezsuitákhoz kötődik. Részletes leírását a hivatkozott
cikkben
itt olvashatjuk.
Csomóoldó Boldogasszony
Augsburg,
Sankt Peter am Perlach
A kép megértéséhez annyit kell tudni, hogy a régi házasságkötési
szertartásban (ill. a görög ortodoxoknál ma is) a házasságkötéskor a
házasodók fején lévő jelképes koronát a szertartást végző pap egy fehér
szalaggal összeköti.
Ezen a görög esküvői képen jól látszik
a pár koronáit összekötő szalag
Ez a szalag kettőjük feltétlen összetartozását, összekötését fejezi ki.
A házasság e jelképes kötelékén lévő csomó a zavart jelenti.
A Szűzanya mint csomók kioldója nem újkori gondolat, Szent Iréneusznál
(+ 202) találjuk. „A hamis gnózis leleplezése és cáfolata” című
írásában írja:
„Éva
engedetlenségének csomóját Mária engedelmessége oldotta ki.”
A csomóoldásért a Szűzanyához kilenceddel imádkozhatunk. Ennek teljes
leírását
itt találjuk. Magától értetődik,
hogy csomóoldást nem csak házassági „csomók”, hanem életünk más
megoldhatalannak tűnő helyzetében is kérhetünk.
Forrás:
Magyar Kurír
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csomooldo-boldogasszony-kozbenjarasa-17-szazadban-oldott-meg-eloszor-hazassagi-vals
Vissza
Isten anyja a mi anyánk is
Perlaki
Flórián atya gondolatai ádvent negyedik vasárnapjára
Erzsébet méhében a magzat felujjongott,
amikor Jézus anyja odaérkezett. Ez a magzat nem más, mint Keresztelő
János. Ő azért ujjongott fel, mert a Szűzanya Jézust hozta el őhozzá.
Nekünk is ujjonganunk kell, amikor Máriával találkozunk. A továbbiakban
Boldog
Guerricus apát beszédeiből idézek.
Mária csak egy gyermeknek adott életet,
aki, miként egyszülött Fia a mennyei Atyának, ugyanúgy egyetlenje e
földi Édesanyának is. A Szűzanyának az a dicsőség jutott, hogy az Atya
Egyszülöttjének adjon földi életet. De ő Egyszülöttjét öleli keblére
azok képében is, akik Fiát követik, azaz minket, hívőket is. És nem
restelli, hogy anyának szólítsák mindazok, akikről tudja, hogy
lelkükben Krisztus képét már kialakították, vagy most alakítgatják azt
önmagukban.
Az a régi Éva inkább mostoha volt, mint
édesanya, hiszen gyermekei az ő révén már előbb halálra vannak ítélve,
mint ahogy megláthatnák a napvilágot. Minden élők anyjának hívták ugyan
őt, de inkább minden élők halálhozójának bizonyult. A halandók
szülőanyjának, mert tőle születni ugyanannyi, mint beleszületni a
halálba. De míg ő nem tudott azzá lenni, mint amit a neve jelent, addig
Máriában valósággá vált ez a hittitok, hiszen anyjává lett mindazoknak,
akik az életre újjászülettek. Éppen úgy, mint ahogy az Egyház is
anyánk, amelynek Mária az előképe. Mária annak az Életnek lett az
anyja, aki mindenkit éltet. Azzal, hogy ez az Élet tőle született meg,
azokat is valamiképpen szintén újjászülte, akik ebből az Életből
részesednek. Tehát bennünket, mai keresztényeket is újjászült.
Krisztus szent Anyja e hittitok révén a
keresztények anyjának is mondhatja magát. Íme, gondoskodása és anyai
jósága folytán annak is bizonyul. Szíve nem érzéketlen gyermekeihez, -
mihozzánk - mintha nem is az övéi lennénk. Ő csak egynek adott ugyan
életet, de az anyai szeretet gyümölcsét osztani nem szűnik meg sohasem.
Ha Szent Pál, Krisztus apostola atyai
gondoskodással és szeretettel egyre újjászüli gyermekeit, amíg Krisztus
ki nem alakul bennük, mennyivel inkább megteszi ezt maga Krisztus
anyja! Pál azáltal lett atyjukká, hogy hirdette nekik az igazság
igéjét, amely új emberré szülte őket. Mária azonban sokkal kiválóbb és
szentebb módon lett anyjukká, mert magának az örök Igének adott életet.
Dicsérem ugyan Pál igehirdető szolgálatát, de jobban csodálom és
tisztelem Máriában az életadás szent titkát.
De lásd: úgy tűnik, hogy földi gyermekei
is az anyát ismerik fel benne, így sugallja ezt nekik valami hitből
fakadó természetes gyermeki szeretet. Veszélyek idején és minden
szükségükben elsősorban az ő nevét hívják segítségül, és leginkább
hozzá menekülnek, mint a kisgyermek édesanyja ölébe. Azért hát úgy
vélem, nem alap nélkül vonatkoztatjuk rájuk is a prófétai ígéretet:
Benned találnak majd otthonra gyermekeid. (Zsolt 101, 29.) Figyelembe
vesszük természetesen azt is, hogy e jövendölést elsősorban az Egyházra
értjük.
Most még a Magasságbeli anyjának az
oltalma alatt élünk, mintegy szárnyainak árnyékában, a pártfogása alatt
állunk. Egyszer pedig majd dicsőségének részeseiként anyai keblére ölel
minket. Akkor együtt zeng majd az ujjongók és az édesanyát köszöntők
éneke: Miként minden örvendezőnek, úgy nekünk is benned van életünk
forrása - (Zsolt 86, 7) - Istennek szent Anyja.
Ujjongjunk és örüljünk tehát mindig,
amikor Máriával, Égi Édesanyánkkal találkozunk. Ujjongjunk és
örvendezzünk most is, amikor a Szentírás szavai által találkozunk vele,
hiszen ő általa azzal a Jézussal is találkozunk, akit magával hoz,
amint Keresztelő Szent Jánoshoz is odavitte.
2021. december 19.
Vissza
Hogyan vezetett el a Szűzanya a
gyógyító Jézushoz?
Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt
hisszük, ami velünk történik, az fontos és érdekes másoknak is.
Istennek tartozom azzal, hogy mindenkivel megosszam az alábbi
történetet. Elvárás ugyanis, hogy dicsőítsük az Istent. Istent
dicsőíteni pedig a tettei alapján a legegyszerűbb és a leghitelesebb.
Így
tehát ez az írás Jézus és a Szűzanya dicséretére szolgál.
Az alábbi történetben hiányolhatnak
néhány konkrét adatot. A történetben azonban sok az emberi hiba. Nem
akarok még burkoltan sem vádolni senkit, aki érintett volt, így csak
olyan részletességgel írom le a történteket, hogy ne lehessen
azonosítani a szereplők egy részét.
Hatéves koromtól jártam hittanra, és
attól kezdve buzgón ministráltam is. Szerettem a templom békéjét, és
szorgalmasan próbáltam megérteni és megközelíteni Istent.
Rendszeresen imádkoztam, és - főleg esténként - a rózsafüzért is
morzsolgattam. Istentől magamnak soha nem kértem semmit, csak igazi,
erős hitet. De azt kitartóan. Bajba került családtagjaimért imádkoztam,
de úgy éreztem, nem talált meghallgatásra.
Az nem volt kétséges számomra, hogy Isten létezik. De ki ő, és milyen?
Nem én voltam az első, aki eltévedt a szentháromságtanunk és a
Szűzanyára vonatkozó dogmák felettébb bonyolult útvesztőiben.
Azonban volt és van egy fixpont. Ez
pedig a Boldogságos Szűz Mária. Számtalanszor megjelent, hitelesen
szólt, tömegek látták, köztük mohamedánok is, akik ugyan tisztelik Szűz
Máriát, mint Jézus anyját (Jézust ők prófétának ismerik el), de
részrehajlással, elfogultsággal aligha vádolhatók ebben az ügyben.
Ez kiindulásnak nem volt rossz, de itt
megálltam. Máriát bizonyos kijelentései alapján - azt is figyelemebe
véve, hogy Ő a világ Győzedelmes Királynője - az imaéletem
középpontjába állítottam. Kaptam konkrét segítséget is tőle. Olyat,
amikor nem volt kétségbe vonható a forrás.
Egy kicsit megnyugodtam az útkeresésben, bár éreztem, hogy valami -
vagy inkább Valaki - nagyon hiányzik.
Eljött aztán a nagy próbatétel ideje. Biztos vagyok benne, hogy nem
Isten tett próbára. Sokkal inkább a saját tudatlanságom vezetett abba a
helyzetbe.
Egy napon megdöbbenve észleltem, hogy
dől belőlem a vér. Semmit nem éreztem előtte - derült égből
villámcsapás.
Gyors orvosi diagnózis: rák. Másnap meg is műtöttek. A műtét
nem sikerült, bevéreztem, éjjel újabb műtét. A szövettan rosszindulatú
daganatot mutatott. Ezt követően még négyszer műtöttek. A
három évig tartó kálváriám során huszonkét kilót fogytam.
Az utolsó műtét után közölték velem,
hogy menthetetlen vagyok, a daganat áttétet képező típusú, nincs remény
a gyógyulásra - készüljünk föl a legrosszabbra.
Rendszeresen imádkoztam a Szűzanyához,
aki Labouré Szent Katalinnak, a csodásérem szentjének kijelentette,
hogy aki őt kéri, azt meggyógyítja.
(Ez nem pontosan így hangzott
el, de én így értelmeztem.) Egyszerűen nem értettem: miért
nem gyógyított meg? De még egy kis idő volt. Ezt használtuk ki.
Elmentünk 2018 őszen a csatkai búcsúba. Szeretem a csatkai kegyhelyet,
csodás fekvésével, kútjával, szent légkörével vonzza a hívő embert. A
feleségem is támogatott - szó szerint is, mert csak úgy tudtam menni.
A gonosz mindent megtett, hogy ne érjünk
oda. Az autónk - ami közismerten megbízható típus és rendszeresen
szervizelt jármű volt - közvetlen az út előtt elromlott egy olyan
hibával, ami elméletileg lehetetlen. Menetképes maradt, de csak lassan
lehetett vele menni, kockáztatva, hogy bármikor megáll, ott, ahol van.
Úgy döntöttem, elmegyünk. Az élet döntése volt!
Szép őszi nap sárgállott. A kápolna
tornya mellett kék ég, fehér felhőfoszlányokkal. Áhítattal néztem,
mikor jelenik meg a Szűzanya. De nem jelent meg.
Történt viszont valami más. A mise végén egy könyvet osztottak a
hívőknek. Mindenki örömmel fogadta. Ebben a könyvben volt
Mária üzenete - nekem!
De mi is volt ez? A találkozás imakönyve!
Később megtudtam, hogy Mirjam nővér, a
könyv szerzője, fenn ült a völgytemplom peremén, egy padon, fájt a
lába, nem tudott lejönni. Ott vett részt a misén, és nézte, ahogyan a
segítői osztogatták a könyvét. Tudta-e, hogy egy csoda részese lesz?
Nyilván nem, de remélte, hiszen ezért dolgozott: Isten csodálatos
kegyelmének bemutatásáért.
Otthon visszatértem a betegágyamba, és rögtön elkezdtem olvasni. Nem
értettem meg azonnal, miről van szó. Ahhoz még legalább egy hónap
kellett.
A könyv két részből áll. Az első Jézus
Véréről szól. A vér misztikája nagyon kemény terület, egyáltalán nem
voltam hozzá érett, noha természetesen hallottam róla. Így aztán
letettem, és sokáig hozzá se nyúltam.
Egyszer eszembe jutott, hogy a Bibliának sem az eleje a legérdekesebb,
nézzük meg, mi van hátrább. A második részben a "Jézus Szíve a
mindenség erőközpontja" c. írás olvasható. Ó, ez már világos volt, és
érthető. Szokatlan, misztikus bemutatása annak, hogy Jézus vágyik a
szeretetünkre, és nem is kér mást tőlünk, mint hogy szeressük.
Ez mélyen elgondolkodtatott. Jézust
mindig tiszteltem, és szörnyű halála miatt nagy részvétet éreztem
iránta, de soha nem kerültem hozzá közel.
Olyan mélyen meghatottak a könyvben leírtak, hogy kimásztam az
ágyamból, felnéztem a feszületre, és azt mondtam: Jézusom, én nem
tudom, ki vagy te igazából. De ha csak szeretetet kérsz, akkor ezt nem
tagadhatom meg.
Jézusom,
szeretlek!
Milyen egyszerű mondat: Jézusom, szeretlek! És milyen erős!
Hamarosan világos lett előttem, hogy
Jézus valóban Isten:
meggyógyított! Napról napra jobban lettem, megerősödtem, és szellemileg
is magamhoz tértem.
Jobb állapotban vagyok, mint a betegségem előtt, dolgozom.
Eddig tart a történet, de érdemes egy
kicsit elgondolkodni rajta, hogy mi történt!
1. A betegségnek ugyan
nincsen joga hozzánk (ld. Gal
3,13) , de ettől még megbetegszünk.
2. Mint hagyományhű katolikus, a Szűzanyához fordultam.
3. A Szűzanya ekkor közvetlenül nem segített.
4. Ehelyett igen furcsa módon Jézushoz vezetett, aki viszont már az én
kérésem nélkül meggyógyított! Azt, hogy a gyógyítás milyen módon
valósult meg, arról csak vélekedhetünk.
- Gondolhatjuk azt, hogy a
Szűzanyánk közbenjárására történt a gyógyulás csodája.
- De azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy ez a szeretet működése volt,
hiszen „az Isten
szeretet”. (1Jn 4,8b)
A gyógyulást követően számtalan
lelki, szellemi ajándékban részesültem.
Jézus a halálos ágyamon megfogta a kezem, és kihúzott onnan. Biztos
vagyok benne, hogy mindaddig, amíg én el nem engedem a kezét, jó dolgom
lesz itt a földön.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Hegyi Ferenc
Vissza
Dr.
Hegyi Ferenc: A szent gyógyulás
(Könyvismertető)
A szent gyógyulásra egyre nagyobb szükségünk van. Sok a beteg, rengeteg
a szenvedés.
A Szentírás
szerint Jézus megváltott minket a törvény
átkától, és így a betegségtől is. A gyógyulás azonban nem
automatikus,
azt Istentől a hitünkkel kell átvennünk. Ennek a módozatairól
tájékozódhatunk ebben a kis könyvben.
A szerző közérthetően, a Biblia alapján
mutatja be a szent gyógyulás fogalmát és működését.
A
témában írt legtöbb könyv tartalmának 90%-a esetleírás, és csak 10%-a
szól arról, hogy mit, és hogyan tegyünk. Ebben a könyvben ez éppen
fordítva van. Így kis terjedelme ellenére nagy anyagot ölel fel. Az
irodalomjegyzék tartalmazza a téma magyar nyelvterületen elérhető,
alapvető irodalmát.
A szerző a kifejtés során teljes
egészében
hű az Egyház tanításához és a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás
elveihez és gyakorlatához.
Ez a könyv arról szól, hogy mi mit
tehetünk meg sajátmagunk és mások gyógyulásáért, de soha ne
felejtsük el,
hogy a gyógyítók nem mi vagyunk.
Mindig
Isten gyógyít!
Vissza
Félelem, vagy ima?
Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy nehéz
idők következnek az emberiségre. Magyarország helyzete különösen nehéz.
A „Regnum Marianum” mindig útjában volt az ördögnek, és ez ma sincsen
másképpen.
Különböző magánkinyilatkoztatásokra
hivatkozva, sok szörnyűséget jósolnak. Látjuk, hogy néhány testvérünk
elképesztő hittel várja a megjósolt csapásokat, akaratlanul
hozzájárulva ezzel a bekövetkezésükhöz.
Jó lenne, ha inkább bölcs papjainkra
figyelnének. „Ezeknek a próféciáknak, felhívásoknak különböző a
hangszerelése és ennek megfelelően a hatása is. Ha összeszedettségre,
éberségre, imádságra hangolnak, az rendben van. De ha félelmek,
rettegés, rossz érzések töltik el ennek nyomán embereket, az nincs
rendjén.” – írja Bocsa József piarista atya.
Természetesen valós a fenyegetettségünk.
Az is biztos, hogy saját erőből kevés a ráhatásunk a jövő történéseire.
Van azonban nekünk egy drága Mennyei Édesanyánk, akinek más a
pozíciója. Forduljunk hozzá bizalommal, imádkozzuk a rózsafüzért! Ne
felejtsük el:
A
SZENT RÓZSAFÜZÉR AZ UTOLSÓ IDŐK NAGYHATÁSÚ FEGYVERE!
Vissza
Védjük meg
a vallásunk szimbólumait!
Jól fontoljuk meg azt,
hogy
milyen
adventi koszorút, karácsonyi bokrétát és karácsonyfát viszünk be a
lakásunkba!
Minden vallásnak megvannak a maga
szimbólumai. Ez különösen igaz a katolikus vallásra. Ha egy
hitrendszert föl akarnak számolni, elsők között támadják meg a
szimbólumait. A körülményektől függ, hogy nyíltan vagy burkoltan. Ma
Magyarországon ez még véletlennek álcázva folyik, de ne legyenek
kétségeink afelől, hogy mindez jól megtervezett folyamat eredménye.
Ha szétnézünk a piacokon és a
boltokban, azt látjuk, hogy az árusok felkészültek az adventre és a
karácsonyra. Rengeteg az adventi és a karácsonyi dekoráció. Jól
kivehető azonban az, hogy
erősen
megváltozott a kínálat összetétele. Ez a virág- és
ajándékboltokban különösen szembetűnő.
Újabb „remek” ötlettel találkozhatunk.
Az adventi koszorú nem
adventi koszorú, hanem négy sorba állított
gyertya. Ezek a díszek esztétikailag általában nem kifogásolhatóak.
Az anyaguk tetszetős, szép kivitelűek. Csábítóak is lehetnek, hiszen az
ünnepi asztalon egyszerre lehet adventi jelkép és gyertya. A jelképpel
azonban probléma van.
Kezdjük azzal, hogy az adventi koszorú
kör
alakú. Az első adventi „emlékeztető” is kör alakú volt. A kör jelképezi
a napot és a holdat is. Az előbbi Jézus, az utóbbi a Szűzanya ismert
ábrázolása. A koszorú alapja pedig hagyományosan örökzöld, ami az örök
életet jelképezi. Hová lettek?
Teljesen
eltűntek a kis asztali
betlehemi istállók, amik Jézus születésére emlékeztetnek.
Interneten
még helyenként lehet rendelni, de a boltokban sehol. Valóban nem lenne
rá igény?
Az asztaldíszként ill. kényszerből
karácsonyfa helyettesítőnek szolgáló karácsonyi bokréták nagy része
megváltozott. Ezek korábban örökzöld (fenyő, moha) alapra helyezett
díszekből és gyertyából álltak. Ez nagyon helyénvaló, mert a gyertya
Jézus egyik közismert szimbóluma. Megdöbbenve nézem, hogy a bokréták
egy részén
vagy a
gyertya manó alakú, vagy manó "dísz" van rajtuk.
A kész kis karácsonyfák mellett egyre
több a grincsfa.
Összekötözött,
megnyomorított fenyő utánzat, manóvá deformálva.
Javasoljuk elolvasni az ebben
a témában
korábban
megjelent írásunkat, amiben részletesebben kifejtjük a fenti
problémákat.
Áldott,
békés adventet kívánunk!
Vissza
Fogadd el Isten szeretetét!
A karizmatikus
kereszténység alapjai
(Könyvismertető)
Gyakran elhangzik a biztatás: merítsünk
erőt a hitünkből! Tennénk, de gyakran két nehézségbe is ütközünk.
Gyenge a hitünk, és elképzelésünk sincsen arról, hogyan kell a hitből
erőt meríteni. A biztatás azonban jogos, hiszen bibliai alapú. Pál írja
a fogságában Timóteusnak:
Isten
nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta
nekünk. (2Tim 1,7)
Isten a mi aktív közreműködésünk nélkül
nem fogja megoldani a problémáinkat. Mindaddig kívül marad az
életünkön, amíg be nem hívjuk.
Hogyan tudjuk felszabadítani azt az erőt, amit Isten ad nekünk? Erről
szól ez a könyv.
A szerző a Szentírás és egyházi
dokumentumok alapján fejti ki azt, hogyan tudjuk átvenni Isten
szeretetének
a megnyilvánulásait, kegyelmi ajándékait.
Az OOK-Press Kiadó által most közzé tett
könyv
PDF változata olvasható és letölthető.
Az
EPUB és
MOBI változatok is elérhetőek.
Vissza