VISSZA a kezdőlapra


„Szeresd az Istent! Szeresd Uradat, Istenedet! Így szól a parancs, s mivel parancs, keménynek tartod. Hogyan tudsz ennek a parancsnak eleget tenni, amikor azt érzed, nem tudod Őt úgy szeretni, mint gyermekeidet? A jegyesek szerelme forróbb, vágyódóbb. Édesanyád és közted pedig meghittebb, bensőségesebb a szeretet. Annyi bizonyos: Isten igényt tart a szívedre! Előbb azonban értelmed válaszát kívánja: nagyobbra értékelsz-e valakit vagy valamit Istennél? Többre becsülsz-e embert vagy más teremtményt Istennél? Ha erre őszintén nemmel tudsz felelni, akkor szereted Istent! Aki elismeri Őt, az szereti is. De ettől még hallgathat szíved – azt nem parancs vezeti. Ám ha őszintén elfogadod Őt, vagyis 'lélekben és igazságban' imádod, akkor megvilágosodik majd, szíved is megdobban, és Isten felé fordulsz.” (Johannes Rosche: Éljünk Isten tenyerén) Kiemelés tőlem. T.E.

---

„Urunk! Titokzatosan igazgatsz mindenütt, és mindenhol el vagy rejtve. Jelen vagy a magasban és a magasság nem érez téged. Ott vagy a mélységben, és az nem fogja körül a lényedet. Közel vagy és mégis távol. Ki ér el hozzád? A kutató lélek minden érzésével sem képes erre. Csak a hit közelít meg téged, csak a szeretet, csak az imádság. ” (Szent Efrém – Ízleljétek és lássátok, Az Oltáriszentség imakönyve) T.E.
2024.04.22

---

"Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban, nyilvánult meg irántuk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent , hanem mert Ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! " (1János 4,7-11)

     Elengedhetjük azt az elképzelést, hogy a szeretet vagy bármi más – velünk kezdődik. Istennel kezdődik, aki a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Íme, a nagyszerű hír: megpihenhetünk, tudva, hogy a szeretet nem belőlünk fakad, de végtelen, bőséges, és csodálatos forrásból ered. Meríthetünk Isten szeretetéből, és hagyhatjuk, hogy túláradjon rajtunk és általunk. Isten szeretete elvezethet minket meglepő helyekre és körülmények közé is, de ő már előttünk ott lesz. Mivel Isten példát ad számunkra az önfeláldozó szeretetre, mi is hozhatunk némi áldozatot. Azért szeretünk, mert Isten előbb szeretett minket. (Takács Edina)

---

"Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal." (Lk 7,37-38)

   Életem során már háromféleképpen helyezkedtem bele ebbe a történetbe:

– Az első szemlélődésem alkalmával teljesen kívülállóként tekintettem a cselekményre. Talán nem is értve a lényeget, néztem végig a történteket és Jézus irgalmát tudomásul véve siklottam át felette. Megérintett úgy a nő bűnbánata, mint Jézus irgalma, és úgy éreztem akkor, hogy ez a történet megerősítette a hitemet.

– Másodjára egy teljesen más életszakaszomban tárult elém szemlélődésben ez a történetet. Amikor konkrétan a bűnbánó  helyzetében szemlélődhettem. Amikor már alig vártam a pillanatot, hogy alkalmam legyen arra, hogy bűnbánóan leboruljak előtte és bocsánatát kérhessem. Azért, amiért úgy gondoltam, hogy nekem jobb lesz máshol a nyájtól, az ő társaságától nagyon is messze, csupán azért, mert nem éreztem hasznosnak magamat, türelmem pedig egyáltalán nem volt arra, hogy kivárjam az Ő akaratát! Megélhettem az Ő irgalmasságát, visszafogadását, bűnbocsátó kegyelmét, amellyel új életet és lehetőséget adott a szolgálatára és a vele való életre .

– A harmadik szemlélődés pont a tegnapi napon volt. Már úgy érzem, szemlélődhetek örömmel ebben a történetben! Jézus mellett, vele, a meghívást elfogadva, érkezve a vendégségbe szemlélhetem végig az ő irgalmas szeretetét az asszony és mindenki iránt ! Már nem vagyok kívülálló, már nem vagyok elveszett. Miközben szemlélem, vissza-vissza tekintek az életemre, és megfogalmazom újra és újra: "Uram jó nekünk itt lenni", veled, melletted, és befogadni azokat, akik még most kezdenek bűnbánóan szemlélődni és egy közösségé válni általa.
Kívánom mindenkinek szeretettel a "hazatérés " örömét és Jézus irgalmat, a teljes bűnbánat után!  (Takács Edina)
2024.04.17



   "Az egyik olyan dolog, ami nagyon sokat segít, az a „beleereszkedés" Isten akaratába a jelen pillanatban, hogy egyedül csak azt tegyük.

   Szédületesen rohanó korunkban, melyben mindenhol zajjal, gépekkel, technológiával vagyunk körülvéve, ahhoz, hogy valóban Istenben legyünk, fontos, hogy – bár rengeteg dolog közepette – leereszkedjünk akaratához.

   Ha így tennénk, a világ megváltozna. Mindenki az életszentségre törekedne. A problémák egymás után oldódnának meg az emberi élet minden területén. Béke, boldogság, lelki és testi egészség uralkodna, a föld mennyországgá válna."
(Chiara Lubich : Pillanatról pillanatra Elmélkedések a jelenről)

---

„Valljuk csak meg: hányszor vonjuk kétségbe az Isten szeretetét! Ha szeretne az Isten, akkor nem tűrné mindezeket. Mert mindig azt várjuk az Istentől, hogy a mi elképzelésünk szerint szeressen minket. Vagyis óvjon meg minden bajtól, teljesítse minden kívánságunkat, pótolja minden mulasztásunkat, legyen minden kívánságunknak a kiszolgálója. Könnyen elfelejtjük, hogy Isten egyrészt nem a mi rövidlátó szemünkkel nézi a dolgokat, másrészt Ő nem akarja korlátozni a szabad akaratunkat. Ő nem generáljavító műhely, hogy mindig korrigálja a hibáinkat. Ő igenis szeret bennünket küzdelmeinkben, betegségeinkben, kudarcainkban, magányunkban, sőt még bűnbe esettségünkben is szeret. Mégpedig nem egyszerűen emberi szeretettel, hanem csodálatos isteni szeretettel. Ebben biztosak lehetünk.” (Placid Atya)

a kezdőlapra

a lap tetjére